1947 május 22.-én született Balmazújvároson. Pszichológus, teológus, egyetemi tanár. Kutatói pályafutását Dr. Varga Károly és Rozgonyi Tamás (MTA Szociológiai Intézete) szociológusok akció-kutatásaiban kezdte. 1974-től az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében az emberi kapcsolatok spontán szerveződését és identitásra gyakorolt hatását vizsgálta az életút egészén átívelő történések elemzésével (Garai László illetve Járó Katalin vezetésével: Social Science Information, SAGE, London and Beverly Hill.T8.1I 1979, pp. 137-166). 1982-ben Prof. Dr. Kullervo Rainio (University of Helsinki) tanszékén nemzetközi kitekintésre nyílt lehetősége. 1984-85 között Kulcsár Kálmán, a MTA főtitkára megbízásából a belföldi migráció sajátos következményeinek (munkásszállón élők, állami gondozottak) feltárására irányuló országos hatókörű kutatást irányította. 1995-ben megvédte Az informális hatalom elmélete és vizsgálati technikája című értekezését s ezzel a pszichológia tudomány kandidátusa címet nyerte el. Disszertációja feltárta az un. nem hivatalos hálózatok hierarchikus szerveződésének természetét, s kijelölte annak helyét a korabeli társadalomtudományi elméletek rendszerén belül (Veres, 1995). A munka empirikus bázisát a különféle intézmények (óvodák, iskolák, üzemek, polgármesteri hivatalok, kutatóintézetek, spontán szabadidős szerveződések) kapcsolat-rendszereinek a feltárásával gyűjtötte össze. Kutató munkája összegzése alkalmat adott arra, hogy számot vessen a társadalomtudományok, azon belül is a pszichológia szemléleti egyoldalúságával. Meggyőződésévé vált, hogy a lélektani jelenségek egészen más értelmezést nyernek az emberi nem jövőjét illetően, ha azokat a Teremtő kijelentésének fényében is megvizsgáljuk. Új felismeréseinek konzekvenciájaként radikális pályamódosítást hajtott végre a pszichikus jelenségek teológiai értelmezése, a teológia tudományán belül pedig az un. bibliai lélektan lehetőségének a kidolgozása felé. E fordulatot mélyítette el 1995 őszén az Egyesült Államokban tett tanulmányútja.
